Kollekció: Parfümőr útmutatója a fougère jegy elkészítéséhez

1882-ben a Houbigant piacra dobta a mára klasszikussá vált „Fougère Royale” parfümöt. Paul Parquet parfümőr egy fantázia-akkordot alkotott, hogy visszaadja a páfrány illatát (a Fougère franciául páfrányt jelent). Azóta ezt a klasszikus akkordot sokszor reprodukálták és bővítették, és a parfümök egész műfajává fejlődött, amely a mai napig igen élénken él.

A klasszikus akkord magját a levendula, kumarin és a tölgymoha alkotja, amelyek együtt nedves, füves és enyhén fűszeres erdőtalaj-hatást keltenek. A tölgymoha ma már erősen korlátozott, mivel később kiderült, hogy bőrszenzibilizáló hatású, azonban a veramoss, a tölgymoha fő összetevője, nem korlátozott, és ez a legjobb modern és tiszta alternatíva. A bergamottot hagyományosan szinte mindig használták a fougère-ökben, hogy világos nyitást hozzanak létre. A geránium és a vetiver szintén nagyon népszerű és fontos eszközök voltak a fougère palettáján. Az amil-szalicilát használható „tiszta borbélyüzlet” hatás elérésére – egy szappanos csillogás, amely miatt az akkord frissen mosottnak, nem pedig durvának hat (ez a hatás kereskedelmileg nagyon sikeres volt). A dihidromircenol egy modern, vizes és aromás illatanyag-kémiai vegyület: gyakran használják arra, hogy felemelje a fougère-t, és frissebbé, kortársiasabbá tegye. Az összeállítás során érdemes szem előtt tartani, hogy a kumarin és a moha alapú anyagok erősek – nem kell belőlük sok. A fougère nagyon rugalmas akkord, amely ízlés szerint sokféle irányba alakítható. Javasoljuk, hogy tájékozódásképpen szagoljon meg néhány példa fougère parfümöt.